Hogy kinek mi számít nagy korkülönbségnek, egyénenként változó. Van, aki már hat-nyolc évet is annak tart, míg másnál a generációnyi különbségnél kezdődik a jelentős korkülönbség. Persze attól függ, kinek a szempontjából nézzük: a páréból, a rokonság vagy a társadalom nézőpontjából. Esetleg a gyerekekéből, akik a kapcsolatból születnek.
A pszichológusok egy része azzal foglalkozik, hogy különböző kultúrákat hasonlít össze ilyen-olyan szempontok szerint. Ők figyelték meg, mennyire másképp áll a gyermekváráshoz például egy japán és egy magyar nő. A magyar úgy tekint magzatára, szinte, mint testrészére, ami születésétől fogva fokozatosan távolodik tőle. Ezzel szemben a japán nő egy idegen embert szül a világra, akiről abban a pillanatban semmit sem tud.
A pszichológusok egy része azzal foglalkozik, hogy különböző kultúrákat hasonlít össze ilyen-olyan szempontok szerint. Ők figyelték meg, mennyire másképp áll a gyermekváráshoz például egy japán és egy magyar nő. A magyar úgy tekint magzatára, szinte, mint testrészére, ami születésétől fogva fokozatosan távolodik tőle. Ezzel szemben a japán nő egy idegen embert szül a világra, akiről abban a pillanatban semmit sem tud.
Azok a szülők, akik büszkék arra, hogy minden helyzetben becsületesen járnak el, követik a szabályokat, rendszerint csemetéiktől is ugyanezt várják. Igen ám, de nem mindegy, hogy mikor.
Manapság a válások, újraházasodások számának növekedésével egyre gyakoribb helyzet, hogy a gyermeknek egyszercsak új családtagot, az édesanya vagy édesapa új párját kell megszoknia, elfogadnia. Még sincsenek világos forgatókönyvek és egyértelmű szabályok az ilyen együttélési formákra.
A legtöbb embernek a testképzavarról egyértelműen az anorexia és a bulímia jut eszébe, és sokan hiszik, hogy a probléma csak a nőket érinti. Valójában széleskörű problémáról van szó, aminek sokféle megjelenési formája lehet. Nem minden testképzavar jár együtt evési zavarral. Gondoljunk azokra, akik nagynak vélt orruk, kicsinek tartott mellük, vagy nem elég sűrű hajuk miatt szenvednek. Testdiszmorfiának nevezik azt a zavart, amikor a személy beképzel vagy felnagyít valamilyen testi szabálytalanságot, és az ezzel való foglalkozás, ellene való küzdés meghatározza mindennapjait. Ahogy minden pszichés betegségnek, ennek is vannak persze fokozatai: kezdve attól az embertől, aki többször ellenőrzi a tükörben, elég jól takarja-e frizurája elálló (vagy annak hitt) füleit, egészen addig, aki plasztikai műtétek tömegének veti alá magát, mert akármennyit is csíptek le orrából, ő tükörbe nézve még mindig nagynak és ormótlannak látja azt. Ugyanebbe a betegségtípusba tartozik, mikor az ember amiatt aggódik, kellemetlen testszaga van, hiába tett meg mindent ellene.
A tragikus hurghadai buszbaleset után természetes, hogy a sérültek fizikai ellátása volt az első. Azon is érdemes azonban elgondolkodni, milyen rövidebb-hosszabb lelki következményekkel kell számolniuk a túlélőknek és a hozzátartozóknak.
Bujdosó Karolina pszichológus szerint az életközépi válságot a média fiatalság kultusza csak súlyosbítja, hiszen egy negyvenes éveiben járó ember már nem tudja felvenni a versenyt a huszonévesekkel. A fogyasztói kultúra test-központúsága sosem látott méreteket öltött, a boldogságot önkéntelenül is egyre több ember azonosítja a szépséggel és a fiatalsággal. „A társadalom is felelős annyiban, hogy milyen értékeket állít a középpontba – mondja a pszichológus. Mivel többnyire a fiatalsághoz kötődnek az értékek, nem könnyű a középkorba ért embernek megtalálni saját, belső értékeit.”
A sokat emlegetett, elsősorban férfiakat érintő kapuzárási pánik szintén az életközépi válságból fakad, mivel sok férfi veszteségként éli meg a fiatalság elmúlását, így abban látja a megoldást, ha hirtelen habzsolni kezdi az életet és fiatal szeretőt keres. „Egy szerető megszerzése azt az érzést adja vissza, hogy férfiként (de igaz ez a nőkre is – nőként) még értékes az ember, képes csábítani, tehát még ér valamit” – állítja a pszichológus. Az ilyen viselkedés mögött szinte mindig a fiatalság elvesztésének félelme áll.
